Mi jut először eszedbe az angollal kapcsolatban? Milyen érzés az angoltanulásra, az angol használatára gondolni? Ha most azt érzed, hogy megemelkedett a stressz szinted, ha felmerül az önvád és a frusztráció, hogy nem tudsz előre lépni, nem fejlődsz, de egyszerűen nincs időd többet foglalkozni az angollal, akkor nézzük meg, mi lehet a megrekedésed egyik oka, és hogyan tudsz úgy változtatni, hogy rövid időn belül folyékonyabban, magabiztosabban beszélj angolul.
Nemrégiben összefutottam Mikivel, aki a kérdésre, hogy mi újság, váratlanul kifakadt: „Á, ne is kérdezd! Most volt angolórám és megint elkeserítően bénáztam. Pedig baromira igyekszem, még házit is csinálok, meg figyelek órán, csinálom, amit kell, de egyszerűen úgy érzem, hogy semmit nem fejlődök. Én már nem tudom mit kéne csinálnom, ennél több időt képtelen vagyok rászánni, pedig biztosan többet kéne gyakorolnom.”
Ismerős helyzet. Nagyon sokan érzik úgy, hogy túl kevés időt tudnak az angolra kiszakítani, és ezért nem haladnak. Munka és család mellett sokszor tényleg képtelenségnek tűnik még rendszeres angolórákat is beilleszteni, nemhogy még készülni, olvasni, házit írni. Persze ott vannak a sablonos (bár szerintem inkább ítélkező) jótanácsok, hogy „mindenkinek arra van ideje, amire akarja”, meg „csak priorizálás kérdése az egész”, vagy „egy jó időgazdálkodási tréning kéne neked”.
Azt gondolom, hogy egyáltalán nem a „van időm/nincs időm” felől kell megközelíteni ezt a helyzetet. A nyelvtanulás egy nagyon hosszú, szinte beláthatatlan projekt, nagyon nehéz nem elbátortalanodni a feladat nagyságát felmérve. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagy feladatot kisebb egységekre kell bontani, mérföldkövekhez kapcsolni a haladást. És itt az első pont, ahol megakaszthatjuk magunkat. Milyen mérföldköveket is szokás a nyelvtanulásban kijelölni? A könyvsorozat könyveinek elvégzése egymás után, nyelvvizsga, szintbesorolás egy felmérést követően, stb. Ha belegondolsz, ezek viszonylag kevés embert töltenek el lelkesedéssel.
Nemigen hallottam olyanról, aki lázba jött a nyelvvizsgától, vagy alig várta, hogy az Elementary szintről a Pre-intermediate-re léphessen, és nemigen forgolódott még senki az izgalomtól álmatlanul attól, hogy elkezdheti végre az Intermediate könyvet. Szóval a nyelvi szintek meglépése, a nyelvvizsgák, a tanfolyamzáró oklevelek büszkeségre mindenképp adhatnak okot, de nem igazán vágyható célok. Az objektív mérésre, a haladás lépéseinek meghatározására, a vizsgákra egyértelműen szükség van, de a nyelvtanulót ezek nem motiválják, igazából téged sem.
Te milyen mérföldköveket határoztál meg magadnak? Honnan tudod, hogy fejlődsz? Milyen célokat tűztél ki, aminek az elérése azt jelentheti, hogy előreléptél a nyelvi fejlődésben? Ezeket te határoztad meg közösen egy szakértővel? Ezek fontosak egyáltalán számodra? Jelentenek neked valamit? Tükrözik azt, hogy mire van szükséged, és hogy valójában mit szeretnél elérni?
Ha úgy érzed, hogy nem fejlődsz semmit, egy helyben toporogsz, hiába jársz órákra, akkor lehet, hogy nem az időhiány az elsődleges problémád. Az okozhatja a megrekedtség érzést, hogy még nem találtad meg, melyek a te személyes, jól meghatározott, elérhető és vágyható céljaid a nyelvtanulással. Ha ezeket a célokat belátható időn belül el tudod érni, és valóban fontosak számodra, akkor sikerélményt és az előrelépés érzését adják.
Szemléltetésnek vegyük mondjuk a gitározást. Ha meg akarsz tanulni gitározni, eldöntheted, hogy először négy akkordot tanulsz meg, és azokat gyakorolod be, vagy megtanulsz tizenöt akkordot lefogni, és mindet próbálod gyakorolni. Ha mondjuk két hónap múlva lesz egy sátorozás, ahol körbe lehet ülni a tábortüzet, és te ott már gitározni akarsz, akkor egyértelmű, hogy az első módszerrel a négy akkordoddal már vidáman elpengetsz majd a tábortűznél, lesz egy jópár dal, amit már jól el tudsz játszani azzal a pár akkorddal. A második módszerrel, bár több akkordot ismersz és tudsz használni, mindegyik bizonytalan lesz, nem mennek a váltások, hiába tudnál velük rengeteg dalt eljátszani. Sajnos, mire mindet begyakorolod, már tél lesz, nem tudsz a tábortűznél virítani. Tehát ha te arra vágysz, az a fontos neked, hogy rövid idő alatt valami használhatót alakíts, akkor ennek megfelelően kell meghatároznod a célodat és azt, hogy mit tanulsz és gyakorolsz.
A hatékony nyelvtanuláshoz ugyanígy fontos a célok, részcélok meghatározása. Az első kérdés, hogy hogyan is pontosítsuk, mik a céljaid.
„Jobban szeretnék beszélni”, „meg szeretném érteni mit mondanak”, „érteni akarom a filmeket angolul”, „rendszerezni akarom a nyelvtanomat”, „aktívabb akarok lenni a meetingeken”, „bővíteni akarom a szókincsem”. Neked melyik a célod? Remélem egyik sem, mert ezekkel így nem sokra mész.
Ha rövid időn belül szeretnél érezhető változást, akkor sokkal pontosabban kell meghatároznod a célodat. Ebben nagy segítségedre lehet egy jó kérdőív, vagy egy konzultáció egy szakértővel, ahol végigveszitek, mik azok a helyzetek, amelyekkel gyakran szembesülsz a munkád során, és az angol használatára van szükséged. Melyik helyzetekhez kapcsolódó feladatokat igyekszel leginkább kerülni, másvalakinek átadni, melyiket halogatod a végtelenségig? Ott van a legtöbb fejlődnivalód. Ki kell deríteni, hogy nyelvi szempontból mi a legnagyobb akadály.
Melyik helyzet jó menedzselése a legfontosabb a munkád, előmeneteled szempontjából? Ha egyet választhatnál, hogy megváltoztatod, ahogyan abban a helyzetben kommunikálsz, melyik lenne az? Melyikben hozna neked pozitív visszajelzéseket a változás? Ez lesz a legfontosabb terület. Fel kell mérni, hogy ebben hogyan teljesítesz, és milyen fejlesztésre van szükség.
Ez a két konkrét terület már kijelöli, hogy mivel kell ahhoz foglalkoznod, hogy eredményesebben kommunikálj. De ezzel még nem értél a végére. Hiszen a célnak nemcsak konkrétnak kell lennie, de reálisnak, vagyis elérhetőnek is, olyannak, ami számodra valóban fontos, szükséges, amit meghatározott időn belül a megfelelő munkával és irányítással el tudsz érni. (Ezt fejezi ki az angol SMART betűszó, ami összefoglalja, hogy a jó cél Specific=konkrét, Measurable=mérhető, Achievable=elérhető, Relevant=fontos/releváns, Time-bound=időhöz kötött.)
Tehát a „bővíteni akarom a szókincsem” meg az „aktívabb akarok lenni a meetingen” nem ilyen cél. De ha átfogalmazod mondjuk úgy, hogy „az a célom, hogy három hónap alatt elérjem, hogy a meetingeken aktívan be tudjak kapcsolódni a beszélgetésbe, el tudjam mondani a javaslatomat, a véleményemet, megértsem a kérdéseket és válaszolni tudjak rájuk”, azzal már lehet kezdeni valamit. A konzultációim során pontosan ilyen célok mentén beszélgetünk, ezek olyan belátható és elérhető mérföldkövek, amelyek lelkesítőek tudnak lenni.
Az, hogy az egyén számára mit jelent a cél elérése, a nyelvhasználat területén nagyon szubjektív lehet, a sikerkritériumok egyénenként eltérőek és sokszor nehezen számszerűsíthetőek. De meghatározni meg lehet és meg is kell őket. Mondok egy példát: meghatározhatod a sikert úgy, hogy hiába nem „ugrasz” szintet, ha a „nyelvi komfortérzeted”, a magabiztosságod, a kommunikációd eredményességének javulása a meglévő szinteden érzékelhető, a minőségi javulás visszajelezhető, esetleg munkahelyi környezetben vissza is jelzik, akkor elérted a célod.
Ha úgy nézel a fejlődésedre, hogy nem azt a kérdést teszed fel, hogy van-e időd többet foglalkozni az angollal, hanem azt, hogy miért és milyen változást szeretnél elérni, ha megkeresed ehhez a megfelelő módszertannal dolgozó támogató nyelvtanárt, akkor biztos vagyok benne, hogy nem kell plusz „lyukak” után kutatni a naptáradban, ahova még bepasszírozhatnál még egy angolórát.
A hatékony tanuláshoz tehát a következő lépésekre van szükséged:
- a helyzeted felmérése,
- a céljaid meghatározása,
- a célok eléréséhez szükséges készségek azonosítása,
- fejlesztés célzott gyakorlatokkal,
- folyamatos visszajelzés.
Ha úgy gondolod, hogy érdekel ez a téma mélyebben, vagy magadra ismertél és szeretnél többet tudni arról, hogy hogyan indulhatnál el a céljaid meghatározásának és megvalósításának irányába, írj rám nyugodtan. Kérdésekkel, tanácsokkal tudlak segíteni, hogy tisztábban láss.