„Elég volt a halogatásból, kezembe veszem a gyeplőt és jövő héttől igenis angolozni fogok. Be is írom a naptáramba, hogy mikor kötelező az angollal foglalkoznom, sőt, minden nap legalább fél órát erre fogok szánni. A neten minden elérhető, ráadásul ingyen, fél év alatt felhozom magam. Nem kell nyelvtanár, van elég tapasztalatom, önállóan többre megyek.” Ismerős a gondolatmenet? Mielőtt tényleg ebbe a csapdába esnél, elmondom neked, hogy miért nem megy semmire a nagy többség ezzel a próbálkozással.
A legcsábítóbb az, hogy minden elérhető a neten, ráadásul ingyen. Tény, hogy a videók, a nyelvleckék, a magyarázó szövegek, a példamondatok, a gyakorló feladatsorok, sőt a komplett tanfolyamok végtelen tárháza érhető el az interneten keresztül. Ott a YouTube, vannak tanárblogok, még a BBC-nek is elérhető ingyenes kurzusa, szóval ha elhatározzuk magunkat, senki nem ment meg attól, hogy megtanuljunk angolul. Ráadásul a hirdetések, és a Covid időszak kényszerű online átállása mind azt sugallják, hogy lehetséges így is eredményt elérni. Ez nagyon sok területen igaz is lehet, de a nyelvtanulásnál van egy-két bökkenő.
Az egyiket „Netflix parának” hívom, biztos, hogy te is találkoztál vele, még ha nincs is Netflixed. Ez az, amikor „megnéznél valami jó filmet”, és elkezded böngészni a kínálatot, belenézegetsz az ajánlókba, rákeresel az értékelésekre, kritikákra, megnézed mi van a kedvenc kategóriádban, satöbbi. És a végén már nem marad időd megnézni semmit. Egyszerűen nem tudsz választani, annyi lehetőség van. (Tudományosan ennek „analízis paralízis” a neve.) Ugyanez történik az önálló nyelvtanulási próbálkozásoknál. Ha nincs semmilyen útmutatód, ha nem tudod pontosan, hogy mi az, amire szükséged van a fejlődéshez, ha senki nem erősíti meg neked, hogy az, amit találtál, valóban jó, akkor pontosan abba futsz bele, amit a legjobban szerettél volna elkerülni. Rengeteg időd elmegy, csak nézelődsz, keresgélsz az anyagok között, ez talán megadja a tanulás illúzióját, de nem tudhatod, hogy valóban hasznos tartalmat találtál-e.
A tanultakat, vagy amiről úgy érzed, megtanultad, ki kell próbálnod, valós szituációkban, visszajelzések mellett alkalmaznod kell, különben nem lehetsz biztos benne, hogy éles helyzetben tudni fogod használni a nyelvet. Márpedig ez a célod, nem?
A másik bökkenő, hogy ha nem kapsz visszajelzést, honnan tudod, hogy sikerült-e javítanod a kommunikációd eredményességén, vagy akár csak a kiejtéseden? Ha nem kapsz megfelelő tanácsokat, útmutatást, hogyan tudod a rosszul rögzült sémáidat kijavítani, hogyan tudsz előre lépni? Sokan gondolják, hogy ha láttak már reklámot, értenek a marketinghez, ha olvastak már regényt, értenek az íráshoz, vagy ha jártak iskolába, tanfolyamra, értenek a tanításhoz. Ez nyilván tévedés. Tanári útmutatás nélkül tízszer annyi idő alatt tized annyi eredményt fogsz elérni.
Ezen az sem segít, ha feliratkozol hírlevelekre, ingyenes, az e-mail postafiókodba érkező nyelvi anyagokra, feladatokra. Azt gondolhatnád, hogy ezek majd motiválnak, hogy minden nap foglalkozz az angollal. Lehet, hogy foglalkozni fogsz vele, de ha a tananyagok nem veszik figyelembe a te tudásszintedet, és hogy mire van szükséged a munkád során, akkor feleslegesen töltöd velük az időt, igazából felszínes eredményeket tudsz csak elérni. Ha nem az érdeklődési körödnek megfelelő témákkal foglalkoznak (márpedig általános hírlevelek, minileckék hogyan foglalkozhatnának azzal , ami neked fontos?), nagyon hamar megunod őket és ezáltal a nyelvtanulás iránti érdeklődésedet is elvesztheted. Az „angolozás” hamar egy napi nyűg lesz.
Ahhoz hogy eredményeket érj el, hogy valóban fejlődj és mozgósítani tudd a belső motivációdat, olyan tanulási rendszerre van szükséged, amiben a téged érdeklő témák adják a kiindulást, ahol ehhez kapcsolódó videók, szövegek, interjúk alapján használhatod a nyelvet valódi kommunikációs helyzetekben, és ahol a tanárodtól folyamatos megerősítéseket kapsz. A tanárod tudja, hogyan építse fel a kurzusodat úgy, hogy rövid idő alatt igazi eredményeket érj el. Ehhez nem érthet egy „sima” nyelvtanuló. Ez olyan, mintha egy városban, ahol jártál valamikor, megpróbálnál eljutni egy megbeszélés helyszínére, de nincs térképed, semmilyen eligazításod (nem, okostelefon se), hanem megpróbálnál az emlékeidre hagyatkozni, és az lenne a módszered, hogy elindulsz az utcákon erre-arra, megcsodálod az épületeket, útközben megjegyzed, hogy a téren van egy szökőkút, és bízol benne, hogy majdcsak odatalálsz a megbeszélésre. Még ha valami csoda folytán sikerül is megtalálni a helyet, tutira nem érsz oda időben.
Tehát ha a nyelvtudásodat használni szeretnéd, ha fontos, hogy különféle munkahelyi szituációkban hatékonyan tudj angolul kommunikálni, és ha fejlődni szeretnél, akkor nem hagyatkozhatsz arra, hogy majd hasznos anyagokat keresel a neten. Ha tudod, mire kell az angol, vagyis van célod, akkor keresd meg a megfelelő „idegenvezetőt”, aki tudja, hogyan juthatsz el a célodig és végig is kísér.
Mi történik, ha idegenvezetés nélkül vágsz neki az alig ismert városnak? Ahogy az előbbi példában láttad, teszel egy csomó felesleges kört, frusztrálódsz, hogy hiába gyalogolsz, azaz hiába tanulsz, csak nem sikerül eljutnod oda, ahová akarsz, közben pedig felesleges információkra fecsérled az idődet. Hiszen ahogyan például sosem lesz szükséged arra, hogy tudd hol a szökőkút a városban, ugyanúgy van olyan téma, szókincs, ami minden tananyagban benne van, de az életedben nem fog előkerülni sosem.
A nyelvtanár mindezt pontosan fel tudja mérni, ismeri a rövidebb utat, és megmutatja, hol vágd le a kanyarokat, hogy időben célhoz érj. A cél pedig a hatékony kommunikáció és a magabiztosság az angol használata során, amihez alapvetően három dologra van szükséged. A városi példánál maradva szükséged van:
- A térképen pirossal berajzolt útvonalra – vagyis pontos útmutatásra, hogy milyen módszerekkel tudsz asszertíven, pozitívan és eredményesen kommunikálni és hogyan tudod alkalmazni a nyelvi eszközeidet. Meglepő módon nem cirkalmas udvariassági formulákra, sablon mondatok betanulására van szükség. A legegyszerűbb nyelvezettel is lehetsz hatékony, ha megtanulod milyen szempontok szerint alkoss logikusan felépített szövegeket, amikre odafigyel a másik fél, és amik segítik az együttműködést.
- Teszt túrákra – vagyis arra a lehetőségre, hogy segítséggel többször végigmehess a szükséges útvonalakon, azaz a tanárod útmutatása és visszajelzései mellett gyakorolhasd ezeknek a kommunikációs stratégiáknak és nyelvi eszközöknek a használatát. Így végül már magabiztosan közlekedsz.
- Viszonyítási pontokra – amik emlékeztetnek, hogy hol kell befordulni, merre kell továbbmenni. Vagyis olyan szempontrendszerre van szükséged, ami emlékeztet arra, hogy mit és hogyan kell tenned. Ha megtanultad az „útvonalaidat”, vagyis hogy hogyan menedzseld a munkahelyeden leggyakrabban előforduló szituációkat, később elég felidézned azokat a sarokpontokat, amelyeket kaptál a tanulás során, hogy tartsd az irányt.
Számos egyéni nyelvtanulóval dolgoztam sikeresen együtt, ismerem a vállalati munkakörnyezetet, ezért mondom azt, hogy csak a megfelelő nyelvi célok kijelölése és azok szem előtt tartása mellett, a kommunikáció eredményességének javítására koncentrálva lehet rövid időn belül minőségi változást elérni. A munka világában nem mindegy, hogy mennyi ideig tart, amíg az eredmények kézzel foghatóak lesznek, ezért tartom mindig szem előtt, hogy azt gyakoroljuk, amire valóban szükség van.
Ha nem tudod, milyen célt lenne érdemes kitűznöd az angoltanuláshoz, ha nem tudod, milyen úton kellene végighaladnod, nem ismered a viszonyítási pontokat és szeretnél kötetlenül beszélgetni arról, hogy milyen lehetőségek vannak az angol kommunikációd hatékonyabbá tételére, vedd fel velem a kapcsolatot, szívesen segítek.