Ismersz valakit, aki imád lakógyűlésre járni? Beszéltél már olyan szülővel, aki piros betűkkel írja be a naptárjába a szülői értekezletet és repesve várja? Nap mint nap összefutsz olyan kollégával, ismerőssel, aki lelkendezve újságolja, hogy mindjárt meetingje lesz? Én nem nagyon. Ezek tipikusan olyan helyzetek, ahol rémesen szenvedünk attól, mennyire gyatrán működik az emberek közötti kommunikáció. Ha pedig mindezt ráadásul még angolul kell megvalósítani, a probléma hatványozódik. Ha nyelvet tanulsz és ismerős a helyzet, akkor elmondom hogyan kerüld el a „lakógyűlés effektust”.
Amikor alig tudsz elaludni a másnapi angol konferenciahívás előtt, amikor hatszor írod át az e-mailt, vagy nem mersz angolul hozzászólni a nemzetközi csapat meetingen, annak ugyanaz az ok áll a hátterében, mint a fenti hétköznapi frusztráló helyzeteknek.
Sok éve figyelem az embereket, magamat is, sok éve tanítok angolt és mindig ugyanarra az eredményre jutok: már az elejétől el van rontva az egész.
A „lakógyűlés effektus” az én elnevezésem arra (családi házban lakók ebből az élményből kimaradnak J), amikor összegyűlnek a társasházi lakások tulajdonosai, hogy megbeszéljék a közös ügyeket és döntéseket hozzanak. Bár úgy tesznek, mintha figyelnének egymásra és építő jelleggel szólnának hozzá, a valóságban inkább mindenki csak fújja a magáét, ritka a világos és személyeskedéstől mentes érvelés, gyakran eltérnek a tárgytól, és a vitákból nehéz eredménnyel kikeveredni. Vagy nevezhetném ezt „meeting effektusnak is”?
De mi köze a lakógyűlésnek az angolhoz? A közös a két dologban a kommunikáció minősége. Ha úgy érzed, csak botladozol az angoloddal, akkor lehet, hogy nem a nyelvtudásoddal van a gond, hanem azzal, ahogyan kommunikálsz? Ha magyarul sem vagy biztos abban, hogy hogyan kell eredményesen kommunikálni, hogyan tudnád ezt angolul megvalósítani?
Senki nem tanított meg minket tudatosan, jól kommunikálni. Az iskolában még ha vannak is úgynevezett csoportmunkák, projektfeladatok (bár a „közepesen fiatal” korosztály J, mint az enyém, valószínűleg nem is tud ilyet felidézni az iskolai élményei közül), senki nem tanítja meg a gyerekeknek, hogy hogyan is kell csapatban dolgozni, hogyan kell megbeszélni, elosztani a feladatokat, hogyan vállaljon mindenki részt és felelősséget az eredményben. Azt látom, hogy általában az utolsó pillanatban az egyik gyerek a szülő hathatós segítségével összecsap valamit és azt a „projekt csapat” közösen előadja.
És persze azt sem tanítják meg nekik, hogy hogyan is kellene előadni… Nem tanítják meg nekik hogyan kezeljék a konfliktusokat, hogyan tegyenek fel kérdéseket, és főleg azt nem, hogy hogyan hallgassák meg a másikat. És ez nem a tanár hibája, egyszerűen a gyakorlatban nem része az oktatásnak. És így indulunk neki az idegennyelvű kommunikációnak?
A fentiek nagyon ismerősnek tűnnek? Hát persze! Mert ezek a hajdani gyerekek ott vannak a munkahelyeken, a lakógyűléseken, a szülői értekezleteken, a boltokban, és több-kevesebb sikerrel próbálunk egymással szót érteni, együttműködni.
A jó hír, hogy a hatékony kommunikáció tanulható. Ráadásul, ha az egyik fél elkezd tudatosabban, jobban kommunikálni, az egész kommunikáció megváltozik, nem feltétel, hogy a másik fél is változtasson.
A tudatos, hatékony kommunikációnak vannak technikái, vannak gyakorlatok, sőt, akár olyan kifejezések, szófordulatok is, amelyeket használva minőségi változást tudsz elérni. Ha megtanulod hogyan figyelj jól a másikra, hogyan tegyél fel jó kérdéseket, hogyan fogalmazd meg világosan a saját véleményedet, javaslatodat, hozzászólásodat, hogyan jelezz vissza, vagy mondj nemet, akkor magabiztosan kezelhetsz sok olyan helyzetet, amik elől most menekülsz.
A nyelvtanítás módszertanai nem fókuszálnak arra, hogy megtanítsák, hogyan használjuk a nyelvet együttműködésre. Gondolj bele! A módszertanokat kidolgozó anyanyelvi szakemberek abból indultak ki, ami az ő oktatási rendszerükben alap, de a mienkből hiányzik. Eleve feltételezték, hogy nem kell beépíteni a nyelvi módszertanba az eredményes kommunikáció elveit, hiszen azt ők általános iskolában megtanulják. A nyelvtanulás és a nyelvtudás a hatékony kommunikáció módszerei nélkül olyan, mint amikor egy fúrót adnak a kezedbe, hogy tessék, fúrj lyukat a falba. De neked nem a fúróra van szükséged, hanem a lyukra a falban. Ha nem tudod, hogyan használd a fúrót, hogyan éred el, hogy lyuk legyen a falban? Ha hiányzik az a tudás, hogy hogyan használd az eszközt, adott esetben a nyelvet, akkor az eredmény is minimum gyatra lesz. Hogyan lesz eredményes a kommunikációd, ha nem tudod, hogyan használd a nyelvtudásod? Lakógyűlés effektus.
Évek óta a fenti elvek mentén dolgozom a nyelvtanulókkal és kialakítottam egy olyan módszert, amely kifejezetten a hatékony kommunikációra fókuszál, amely az asszertív kommunikáció, értő figyelem, kérdezéstechnika és több más, a kommunikáció minőségét javító technika beépítésével rövid idő alatt tud javítani a nyelvhasználat minőségén.
Lehet, hogy nem a nyelvtudásoddal van a gond, ha a kommunikációd eredménytelen, hanem azzal, hogy nem tanultál meg hatékonyan kommunikálni? A hagyományos módszerekkel és az iskolából hozott mentalitással ne is várj ebben változást. Ha az angol neked arra kell, hogy nyelvvizsgát tegyél, vagy hogy eredetiben olvasd a világirodalom nagyjait, esetleg mindenféle témáról elbeszélgess emberekkel, akkor neked tökéletesen megfelelnek az általános nyelvtanulási módszertanok. De ha neked a munkahelyeden, nemzetközi projektekben vagy regionális funkcióban használnod kell az angolt, akkor olyan módszert keress, amelyik ezt a célt szolgálja.
Ahhoz tehát, hogy eredményesen kommunikálj angolul, nem elég magát a nyelvet tanulni, sőt, azt is mondhatnám, hogy nem csak a nyelvet kell tanulni. El kell sajátítani a hatékony kommunikáció stratégiáit is, gyakorolni kell az együttműködést angolul és folyamatos visszajelzés mellett átállítani a fókuszt a nyelvhelyességről a kommunikációs célra.
Ha magadra ismertél a fentiekben és szeretnél beszélgetni arról, hogy neked milyen kihívásaid, tapasztalataid vannak, vedd fel velem a kapcsolatot. Tudunk kötetlenül beszélgetni és szívesen segítek, hogy milyen irányba érdemes elindulni, hogy továbbléphess.