Ha csak egy hét szabadságod van, amit Barcelonában tölthetsz, akkor biciklivel indulsz útnak vagy inkább repülővel? Ha a munkahelyeden záros határidőn belül angolul kell működnöd, akkor befizetsz még egy tanfolyamra, teszteket töltögetsz, és filmeket nézel angolul, vagy inkább célzott fejlesztést keresel? Bár a válasz mindkét kérdésnél egyértelműnek látszik, a nyelvtanulással kapcsolatban a többség mégsem a nyilvánvalónak tűnő irányt választja.
De vajon miért? Nézzük meg, hogy ha te is így gondolkodsz, annak mi az oka, és hogyan szabotálod ezzel a saját tanulásodat. Azt is elmondom, hogy min kell változtatni, hogy tovább tudj lépni.
A barcelonai nyaralás példájánál maradva tegyük fel a kérdést: mi a cél? Ha az, hogy minél előbb, mindenféle kitérő nélkül odaérj és minél több időt ott tölthess, akkor nem túl észszerű 5 napot a biciklin tölteni. Még ha jóval drágább is a repülő, mégis egyértelműen azt választjuk.
Vajon miért nem egyértelmű ez a választás a nyelvtanulásban? Az egyik ok lehet, hogy a nyelvtanulásban nem tűzöl ki egyértelmű célt, amire úgy tekintenél, mint egy úticélra. Ha az a célod, hogy a munkahelyeden hatékonyan tudj angolul kommunikálni, akkor ennek megfelelően tervezd meg az „utazást”! Ha az úton töltött időt is ennek megfelelően értékeled, tervezed, akkor lehet, hogy jobb döntéseket hozol arról, hogy hogyan és mit tanulj.
Nagyon szeretnél végre odaérni, magabiztosan angolul intézni a mindennapi feladatokat, stressz nélkül megszólalni egy értekezleten, lényegretörően előadni egy prezentációt? Megvetted már a repülőjegyedet, vagy biciklivel tekersz?
Ha megkérdezik, miért nem ülsz repülőre, vagyis miért nem választasz célzott felkészítést, akkor azt mondod, hogy azért, mert a bicikli sokkal olcsóbb, az idő pedig nem számít? Mióta vagy úton? Mióta tanulod az angolt és még mindig nem értél célba? Még mindig csak valahol félúton tartasz?
Még nem mersz megszólalni, még rettegsz, hogy hibázol, még előbb rendszerezned kell a nyelvtant, még előbb felfejleszted a szintedet, hogy magabiztosabb legyél, légvonal helyett jókora vargabetűkkel haladsz, aztán maaaajd egyszer valamikor végre odaérsz, hogy munkára alkalmas legyen az angolod? Ez így elég viccesen hangzik, de tapasztalatom szerint nagyon sok nyelvtanuló pontosan így működik.
Ha magadra ismertél, biztos lehetsz benne, hogy nem vagy egyedül, hiszen az iskolai tantárgyakkal kapcsolatban ahhoz szoktunk hozzá, hogy csak az a jó, használható tudás, amiben ott van a tankönyv elejétől végéig. Ez az olyan tantárgyaknál, ahol szigorúan egymásra épülnek a tananyagok, teljesen érthető, de a nyelv nem feltétlenül így működik. Az alapozásnál nyilván vannak ki nem hagyható lépések, ismeretek, kifejezések, de később fantasztikus szabadság nyílik arra, hogy a nyelvnek melyik szeletét sajátítjuk el a célunknak megfelelően. És épp a cél az, amit szinte sosem határoznak meg a közoktatásból már kikerült nyelvtanulók. Ha nem tudod hová akarsz eljutni, hogyan tervezed meg az utat? Honnan tudod, hogy milyen módon jutsz oda a lehető leghatékonyabb módon?
Ha továbbra sem változtatsz a gondolkodásodon, a módszereden, akkor marad a kérdés, hogy így mikor fogod elérni a célodat? Mikor fogod úgy érezni, hogy végre a munkahelyeden is megállod a helyed, ha az angolt kell használnod? Mikor fogod elég jónak érezni az angolod, hogy megpályázz egy jobb állást, vagy magasabb pozíciót?
Valószínűleg az eddig nem igazán bevált gyakorlatoddal ez a vágyott állapot nagyon sokára, vagy sosem fog elérkezni. Téves az a gondolat, hogy előbb el kell érni egy erős középfokú, vagy még magasabb nyelvi szintet ahhoz, hogy a munkádban használni tudd az angolt. Mivel a munkádban jól körülhatárolható helyzetekben és céllal kell az angolt használnod, sok témakör szókincse, jónéhány nyelvtani finomság kihagyható annak érdekében, hogy minél előbb funkcionálisan használható nyelvtudásod legyen. Miért kellene neked behatóan ismerni mondjuk a globális felmelegedéssel kapcsolatos kifejezéseket, ha nem épp egy környezetvédelemhez kapcsolódó cégnél dolgozol. Tényleg oda-vissza tudnod kell az összes igeidőt tagadással, kérdéssel, szenvedőben, mindenhogy? Ahhoz, hogy kommunikálni tudj, nem. Nyugodtan tedd le ezt a korlátozó gondolatot, a kommunikációképességhez nem kell „perfekt” nyelvtudás. Ami kell, az a tudatos és célzott nyelvi fejlesztés.
Először át kell tekintened, hogy mely területeken és milyen helyzetekben van szükséged az angolra – ezeket a helyzeteket meg kell tanulni a meglévő tudással menedzselni, vagyis az adott szintű nyelvtudást kommunikációra alkalmassá kell tenni. Ehhez a klasszikus nyelvtanulás helyett a kommunikáció fejlesztésére kell áthelyezni a hangsúlyt, vagyis olyan technikákat, olyan (nyelvi és nem nyelvi) eszközök használatát kell begyakorolni, amelyek hatékonyabbá, jobbá teszik magát a kommunikációt.
Ekkor már pontosan kirajzolódik, hogy hol van még szükség további, kifejezetten nyelvi fejlesztésre. Ezzel a struktúrával elkerülheted, hogy felesleges dolgok tanulásával töltsd az idődet, magabiztosabb és tudatosabb leszel, célzottabban tudsz tanulni. Ez azért nagyon fontos, mert a használható nyelvtudásnak a te életedet, szükségleteidet kell tükröznie, azt, ami neked fontos, számodra releváns. Természetesen lehet, sőt kell bővíteni a nyelvtudást, de ez is könnyebb, ha tudatos döntésen alapul, ha megfelelő struktúrában tanulsz, és tisztán látod, hogy mit miért teszel.
Eddig valószínűleg mindez hiányzott a nyelvtanulási módszertanodból, hiszen ehhez nemcsak egy döntés szükséges, hanem szakértő segítség, támogatás is. Az együttműködéseim célja, hogy a nyelvtanulókat a számukra szükséges kommunikációs eszközök megismerésén és elsajátításán túl megfelelő irányba állítsam a nyelvtanulási fókuszukat illetően. Mert ez általában hiányzik a tanulási módszertanukból.
Az eredmény pedig a munka során előforduló helyzetek egyre jobb kezelése, tisztánlátás a szükséges fejlődéssel és annak irányával kapcsolatban, a fejlesztési igények tudatos megfogalmazása és megvalósítása. Vagyis kevesebb stressz, több magabiztosság és önállóság.