Be vagy oltva a nyelvtan ellen, sosem láttad benne a logikát, ezért nem tudsz egyről a kettőre jutni az angolban? Azt gondolod, hogy addig nem tudsz továbblépni az angollal, amíg nem rendszerezed végre a nyelvtanodat és nem tömködöd be a lyukakat? Ebben a posztban elmondom neked, hogy miért lehet épp a nyelvtan az akadálya annak, hogy jobban használd az angolt.
Nagyon frusztráló, hogy ugyanazokat a hibákat követed el folyton, hogy sosem vagy biztos abban, milyen igeidőt is kéne használnod? A szabályokat tudod, de minél többet gondolkodsz, hogy most a cselekvésnek van-e eredménye vagy nincs, annál jobban belezavarodsz, hogy akkor azt most a befejezett jelennel kéne mondani vagy jó lesz a sima múlt? Kínos, hogy elakadsz, javítgatod magad, hiába vagy talpraesett és profi szakember, angolul csak botladozol?
A nyelvtannal a nagy többségnek végtelen csatái vannak, mert eleve elhibázott a nyelvtanközpontú nyelvtanítás. Bár az elavult szótanulós, szövegmagolós, fordítós módszert már réges-rég felváltotta a kommunikáció központú nyelvtanítás, a magyar nyelvtanulók jó része még mindig meg van győződve arról, hogy a jó nyelvtudás a jó nyelvtannál kezdődik.
Képzeljük el, hogy a nyelv egy finom étel, mondjuk egy lasagne, hogy „idegennyelvű” példát hozzak ☺. Az elkészítéséhez több hozzávaló és némi szakácsképesség is kell. Le van írva a recept, listába szedve a hozzávalók, valamint az utasítások, hogy milyen eljárásokat alkalmazzunk.
Mivel kezded a főzést? Azzal, hogy elgondolkodsz a besamell mártás kevergetésén, hogy vajon forró vagy hideg tejjel kell felönteni? Esetleg mondogatod, hogy „50 deka darálthús”? Vagy inkább először meggyőződsz róla, hogy megvan-e minden hozzávaló? Ha nincs otthon hagyma, darálthús, liszt vagy tej, mire mész azzal, hogy tudod mennyi hús kellene vagy hogy hogyan kell a mártást megcsinálni?
Ugye mennyire nevetséges ez így? Ha a nyelv az étel, a hozzávalók a szavak, kifejezések, az elkészítési útmutató pedig a nyelvtan, akkor egészen vicces gondolat az, hogy elsősorban a nyelvtan kell ahhoz, hogy étel készüljön. Nyilván akkor lesz igazán jó a lasagne, ha megfelelően készíted és egy rutinos szakács jobb ételt fog készíteni. De a hozzávalók ugyanazok kezdő szakácsnál és haladó szakácsnál is. Ha tapasztalatlan szakács vagy, a mártás esetleg csomós lesz, túl kevés vagy túl sok lesz benne a szerecsendió, netán picit leégeted a hagymát a hús alá, de attól még lasagne lesz, éhen már nem marad a család. Ha pedig melléd áll egy hozzáértő szakács, aki tud neked tanácsokat adni, megmutatja, hogyan csináld ügyesebben, mire figyelj oda, képes leszel szintet lépni.
Ugyanígy ha az összetevőket „beszerzed”, azaz megtanulod a szavakat, kifejezéseket, akkor a bizonytalan nyelvtantudományoddal is ki tudsz hozni valami „ehetőt”. Lehet, hogy nem stimmel a segédige, vagy sikerült alkotnod egy új múlt idejű igeformát, amiről még az angolok sem tudnak, esetleg elfelejtetted megfordítani a szórendet a kérdésben. Nem országos tragédia. Ettől még kommunikálhatsz eredményesen. Egy jó tanár pedig meg tudja mutatni neked, mit csinálj másképp, mire figyelj, min változtass.
Nem véletlen, hogy eddig más megközelítéssel találkoztál a nyelvtanulás során. A piacon jelen lévő módszerek többsége általános témaköröket dolgoz fel, vagy nyelvvizsgára készít, ezért nyelvtanközpontú, nyelvi sablonokat tanít. ez teljesen jó alapnak, de ha neked jól meghatározható üzleti szituációkban, együttműködésre kell használnod az angolt , akkor nem fogsz ehhez megfelelő muníciót kapni.
Ha a hagyományos módszerekkel megtanult párbeszéd elemeket próbálod használni élő szituációkban, akkor vagy elakadsz, mert nem tudod pontosan felidézni, vagy nem is tudsz a helyzetnek megfelelőt előbányászni. Ha nyelvi sablonokban, mintákban próbálsz meg gondolkodni, akkor eltávolodsz a valódi, életszerű működéstől, lefagysz egy elrontott igeidő miatt, vagy azon görcsölsz, hogy nem ugrik be egy szó. Így nem tudsz eredményesen részt venni az adott kommunikációs helyzetben, nem tudod elérni a célodat.
Ha úgy próbálod aktívvá tenni a nyelvtudásodat a gyakorlatban, hogy a YouTube-on keresel szituációkat, hogy azokat hallgatva gyakorold be a fordulatokat, akkor nemcsak rengeteg időd megy el, mire találsz valami használhatót, hanem még az is lehet, hogy valami teljesen feleslegeset tanulsz meg. Feliratkozhatsz remek nyelvtani rendszerező hírlevélsorozatokra, vagy bekövethetsz kiváló tippeket adó tanárokat, de nagyon hamar azt fogod érezni, hogy a kommunikációdban nincs javulás. Ezekkel a módszerekkel csak látszat tevékenységet végzel, hiszen nem neked szólnak, nem a te kihívásaidra reagálnak és nem a te érdeklődésednek, igényeidnek megfelelően vannak kialakítva. Olyanok, mint a C-vitamin: ártani nem árt, végülis mindenkinek jó, de gyógyulást azért ne várjunk tőle…
Mi akkor a célravezető? Mi az, amire szükséged van ahhoz, hogy a nyelvtanon görcsölés helyett inkább eredményesen kommunikálj? Olyan módszerre, amely átállítja a fókuszt a fejedben, hogy ne a nyelvre figyelj, ami csak a forma, az eszköz, hanem a helyzetre, és arra, hogy mit akarsz elérni. Ehhez szükséged van egy olyan partnerre, aki kialakítja azokat a helyzeteket, amelyekben gyakorolni tudsz, és aki a hiányosságok helyett a nyelvi célok mentén ad visszajelzést. Az egész folyamatban pedig kiemelt szerepe kell, hogy legyen a téged személyesen érdeklő témáknak, mert így tovább lehet erősíteni azt, hogy a nyelv helyett a kommunikációra koncentrálj.
Ha ennek kapcsán kérdésed van, hogy hogyan tudnál átállni, vagy nem tudod megítélni, hogy neked milyen fejlesztésre volna szükséged, nyugodtan vedd fel velem a kapcoslatot, és tudunk kötetlenül beszélgetni. Ennek mentén tudok neked javaslatot tenni, hogy merre indulj tovább